Jótékony adventi látogatáson a Kölcseysek
Árva gyermekekhez vitték el az örömhírt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium XII. E osztályának diákjai. Az alábbiakban Besenyődi Judit beszámolója olvasható.
Karácsony környékén az emberek megpróbálnak kedvesebbek lenni egymással, odafigyelni egymás szükségleteire. Lessük egymás pillantásait a boltokban, vajon mi tetszik a másiknak, célzásokat teszünk erre vagy arra a színű pulcsira, erre vagy arra a tárgyra, apró kedvességre vágyik a legjobb barátunk, édesanyánk, édesapánk, testvérünk, rokonaink, osztálytársunk. De ki gondol azokra, akiknek senkijük sincs, vagy akiket elhagytak a rokonok, családtagok? Rájuk gondol a világ a szeretet ünnepén? Őket ki öleli át, ki ad nekik ajándékot, egy anyai simogatást? Ezek a gondolatok kavaroghattak osztályfőnökünk Ballos Camelia fejében is, amikor a karácsonyra gondolt és a sok apró kislányra, akik a város szélén lévő árvaházban élnek. Így történt, hogy felvetette, menjünk el hozzájuk, énekeljünk nekik, és vigyünk magunkkal kis szeretetcsomagokat, és mi, a XII. E rögtön rábólintottunk.
Miután mind megtanultuk a dalokat, román és magyar énekeket egyaránt, csütörtökön friss gyümölcsökkel és édességgel megtöltött csomagocskák kíséretében elmentünk a lányokhoz. Az ebédlőbe vezettek minket, ahol szép rendben már vártak a kis tündérek. Előadtuk, amivel készültünk, majd ők is megörvendeztettek minket egy pár kedves karácsonyi dallal, és ezután jött az ismerkedés és a játék. Minden ismerkedést egy nagy ölelés indított, mérhetetlen szeretettel találkoztunk, és sokan könnyes szemmel észleltük, jobban örülnek nekünk, mint az ajándékoknak. Ennyi kedvességet, mosolyt és szeretetet még sehol nem kaptam. A legkisebbtől a legnagyobbig mindenki meg akart ölelni mindenkit, azt hiszem erről a szeretetről szól a karácsony. Azt hittük, hogy mi adunk nekik ajándékot, de valami sokkal értékesebbel tértünk vissza, mint amire számítottunk. Többet kaptunk azoktól, akiknek semmijük sincs, mint bárki mástól ezen a világon. Megtapasztaltuk milyen a tiszta, teljes szívből jövő szeretet. Játszani velük olyan öröm volt, olyan megfogalmazhatatlan boldogság, amit még nem éreztem. A gyermekek mosolya és nevetése mögött annyi fájdalom volt, talán épp ezért tudják ők azt, mit jelent öröm és szeretet, mert ők éhezik a legjobban. Amikor elindultunk kifelé, mindkét karomon volt egy kislány, s megeskettek, látogassam még meg őket, aztán valahonnan elő szaladt a legkisebb, egy copfos kislány, és a kabátom alá bújt, mintha csak a világ elől bújt volna el. Egy szót sem szólt, csak ölelt gyenge karjával, és én mindent értettem. A világ összes szeretetét megérdemlik ezek a gyermekek.
Ez a karácsony, ez a véget nem érő szeretet, ez a rengeteg ölelés. Mérhetetlen szeretet és hála volt bennem, amikor eljöttem, hálás voltam ezeknek a kicsi angyalkáknak, amiért ennyire szeretnek, amiért vannak, és nem adják fel. A legszebb ajándékot kaptam tőlük. Csondor Kata dalát énekelve, még azt hittük mi „kopogtunk csendben, hogy a holnap más legyen”, de igazából ők változtatták meg a mi életünket. Annyiszor kemény a szívünk, és nem vagyunk képesek szeretni, és ezek a gyerekek egy világot szégyenítenek meg, amikor ilyen mérhetetlen kedvességgel fordulnak az idegenek felé. Te szereted a társaid? Neked van egy kedves szavad a körülötted lévőkhöz? Mindig odafigyelsz másokra? Szeretettel fordulsz mindenkihez? Karácsonykor talán megpróbálod ezeket, de mi van az év többi napján? Kívánom, kopogtasson mindenki ajtaján idén karácsonykor a szeretet, és ezeknek a kislányoknak minden álma váljon valóra!
Kik ők? Egy nagy kanál szeretet, mosoly, kedvesség, tisztaság. Ha másod nincs is, ezt add tovább!
